Az erdélyi kopóról

Az erdélyi kopó egy rendkívül kitartó, jó szimatú vadászkutya, a vadászatokon utánkeresésre, a megsebzett vad felkutatására is kiválóan alkalmas. Az ősi ösztönök a mai napig megmutatkoznak benne, ezért is kiemelkedő hajtókutya. Bizalmát ki kell érdemelni, de ha ez megtörtént, rendkívül hűséges és kiváló társ válik belőle. Sportos gazdáknak kitűnő társ. Szereti a törődést, odafigyelést, a gyerekeket, családi kutyának is tökéletes. Nem egy nagyszájú kutya csak akkor ugat ha nyomós oka van rá.


Eredete: Régészeti leletek bizonyítják, hogy már a népvándorlás korában is éltek kopó típusú kutyák a Kárpát-medencében. Az Erdélyben kialakult kopót először serlegeket díszítő domborműveken ábrázolták az 1600-as években. A kopó szóról az első írásos feljegyzés 1237-ből származik, a szó eredeti jelentése elkapó, megfogó volt.
Két változatban tenyésztették. Egyik a hosszú lábú, másik a rövid lábú kopó. A hosszú lábú erdélyi kopót erdei vadászatokhoz, nagyvad régebben bölény, majd medve, vaddisznó, hiúz, a rövid lábú erdélyi kopót fedett területeken apróvad róka, nyúl, valamint sziklás terepen zergevadászatra használták eredetileg. Ma az FCI csak a hosszúlábú változatot ismeri el, de a rövidlábú erdélyi kopót is tenyészti néhány tenyésztő, akik szeretnék elismertetni tizedik magyar fajtaként. A 19. században az erdélyi kopó meglehetősen elterjedt volt mind Magyarországon, mind Erdélyben. Sajnos a Kárpát-medence strukturális változásai  mocsarak lecsapolása, erdővel borított területek lecsökkenése - miatt a kopós vadászat az erdélyi hegyvidéki területekre szorult vissza, a magyarországi kopóállomány eltűnt. Miután egyértelművé vált, hogy Románia nem ismertetheti el nemzeti fajtájaként, 1947-ben napvilágot látott egy román rendelet, mely a vadállományra káros dúvadnak minősítette és a magyar agárral egyetemben kiirtását írta elő, s ezzel szinte halálra ítélte a fajtát. 1944 és 1969 között egyetlen almot sem jelentettek be az FCI nyilvántartása szerint a fajta teljesen kihalt. Szerencsére voltak elkötelezett hívei, akik nem hagyták veszni az erdélyi kopót. Máramarosszigeten találtak még tiszta vérben tenyésztett kopókat, amelyek közül kettőt sikerült Magyarországra hozni és újból elkezdődhetett a fajta magyarországi tenyésztése. A fajta magyar standardjának elkészítése után az FCI hivatalosan, nemzetközileg is elismerte az erdélyi kopót, s kilencedik magyar kutyafajtánknak nyilvánította 1968-ban.Külleme: Az erdélyi kopó az egyik legelegánsabb kutyafajta. Fekete cser jegyekkel és fehér jelzésekkel rendelkező kutyafajta. Marmagassága 55–65 cm. Az erdélyi kopó közepes-nagy méretű kutya, Átlagos testtömege 25-35 kilogramm között mozog. Várható élettartama 14 év. Rövid szőre különösebb gondozást nem igényel. Használatából adódóan teste atletikus felépítésű, szikár, izmos, mozgása kiegyensúlyozott, elegáns. Egész megjelenése nemességet, harmóniát tükröz.